Pénzmosási ötletek kezdő és haladó politikusoknak

A pénzmosás ősi tevékenység, naponta találkozol az eredményével. Mégis óriási baromságokat írnak róla magyarul, főleg az offshore iparággal kapcsolatban. Mivel én az offshore ninják tudásmegosztó klánjába tartozom, inkább leírom hogyan kell pénzt mosni, majd te levonod a tanulságot, hogy hol és ki mos.

A fekete pénz mosása

A pénzmosás rendkívül elterjedt tevékenység és nagyon nehéz egyértelmű kategóriákra osztani, mert fehér-szürke-fekete pénzek mosódnak folyamatosan. Most nem foglalkozom azzal, hogyan oldja meg a digitális nomád Thaiföldön a nyugodt életvitelt és a kutya sem kérdi tőle, honnan van a pénze. Nem foglalkozom a klasszikus pénzmosással, amikor valaki számla nélkül szolgáltat, majd a pénzt bevallás nélkül visszaforgatja a gazdaságba, pedig ez is maga a pénzmosás. Most kifejezetten sok lopott pénz tisztára mosásához szeretnék gyakorlati útmutatót adni: érdeklődőknek, rendőröknek és firkász kollégáimnak. A bűnözők (hangsúlyozom bűnözőkről lesz szó, ráadásul szervezett bűnözésről és nem rólad kicsi offshorelovagom) ezt úgyis jobban tudják. Mondjuk nálam nem, mert éjjel-nappal keresem az új trükköket, főleg azok hasznát a tényleg fehér pénzek adóhatékony forgatásához vagy éppen biztonságba helyezésére. A bűnözés roppant hatékonyan használja fel a nemzetközi pénzforgalmat és üzleti életet a pénz mosásra, biztonságba helyezésére, majd visszaforgatására a gazdaságba. Egy cikkben nem tudom felvázolni az összes vonatkozó jogi hátteret, szabványt vagy gyakorlatot. Mintát szeretnék átadni, szakszóval “pattern-t”. Ez az a módszer, amelyet a big data birtokában fognak mindjárt használni a világ összes adóhatóságai, hogy megfingassák az adóoptimalizálókat.

A pénzt offshore szakmában nem úgy kategorizálják, hogy euró, meg dollár, hanem úgy hogy fekete vagy fehér. Az roppant bonyolult, hogy mi a fekete vagy akár a szürke pénz. Az viszont piszok egyszerű, hogy mi a fehér pénz: valamilyen eredetigazolással rendelkező már bankban vagy elektronikus formában létező pénz. Bent van már a rendszerben, ennyi. Ez a tuti, ha ilyened van, akkor nem kell okoskodni, gondolhatnánk. De pont a fehér pénz a probléma, erre még visszatérünk. Fekete vagy szürke pénz bármi lehet, sokféle, fogadjunk, hogy vannak ötleteid a saját pénztárcád környékéről. Én mindesetre az egyszerűség kedvéért maradnék a korrupt politikusok pénzmosásánál, ez se lesz egyszerű.

Kis pénz mosása

Talán 15 éves lehettem, amikor először találkoztam Budapesten szervezett pénzmosással. A lottózók előtt álltak mindenféle nagykalapos bácsik és kendős nénik, akik nyertes szelvényeket vettek bármilyen tételben. Néha picit többért, mint a nyeremény. Sose értettem miért, de aztán olvastam egy könyvet (szerintem ők is), amiben az volt, hogy miután Al Capone-t lesittelték adócsalás miatt,  az amerikai maffia elkezdett sorsjegyeket venni, mert ezekkel igazolhatták honnan van a pénz. Nyerték. Ez már értelmezhető, sőt leadózható tiszta pénz volt Chicagóban és ööö Budapesten is, akkor.

A pénz rögtön megmosódik és elindulhat útjára, ha sikerül megváltoztatni az alakját, onnan már lehet ködösíteni. Tehát, ha pénzből árucikk lesz, akkor ott tulajdonképpen már lehet kezet dörzsölni, csak olyan legyen, hogy ne kérdezzék meg honnan van. 10,000 euró, ez az a pénzmennyiség amelynél nagyobb pénzösszeg esetén már jelenteni kell a határátkelésnél az Európai Unión belül is. Ezért 9000 euróért szoktak készpénzben vásárolgatni gyakorlott pénzmosók. Mondjuk egy szecskavágót. Vagy egy órát, karkötőt és pecsétgyűrűt, lehetőleg nem újat. Aztán eladják és bizonyítsa már be valaki, hogy nem 32 éve vették a Doxát érettségi ajándékba. Óriási pénzeknél is játszik, de kisebb összegeknél is a műkincsvásárlás. Például kevesen tudják, hogy tele van Európa olyan raktárakkal, ahol befektetési műkincsek vannak. Megveszel egyet, nem porosodik a raktárban és szépen emelkedik az ára vagy csökken (az se rossz, ha pénzt mosol), viszont vámszabad területen van és a művészet mindig külön kategória a nemzetközi adózásban. A készpénzben megvásárolható tételek sora és nagysága országonként igen eltérő, de gazdagabb országban, (finom célzással a leggazdagabban) igen megengedők a vonatkozó jogszabályok. És mennyivel szebben néz ki egy aránylag ismeretlen, de piszok sokat érő festmény a faladon vagy elcserélve két marokkói szőnyegre a bróker raktárában.

Sok pénz mosása

Ingerküszöbünket meg se bizgerálja, ha megközelitőleg egymilliárd forintnyi összeg alatt lop valaki. Mossunk is meg ennyi pénzt és tűzzük ki végső célnak, hogy juttassuk el valami biztonságos és trópusi offshore adóparadicsomba, ahhoz úgyis mindenki ért manapság, mint a focihoz, meg a nátha gyógyításához.  Ugye a tuti folyamat az, hogy a koszos pénz elmegy, kitisztul, majd visszajön, hogy kokszra és elegáns cuccokra lehessen költeni, de most meg sem próbáljuk visszahozni, az is külön művészet pedig.

Hogy kapjuk meg a pénzt?

Készpénz

Hű, de ciki, de politikusok esetén ilyen gyakorlatilag nincs is. Képzeld el magadat, amint pártjelvényes nyakkendődet igazgatod egy szobában jó sok, nagy fekete szemeteszsák mellett, amelyekben sok-sok pénz van. Mégis mit csinálsz vele? Bármilyen megoldás további bűncselekményeket jelent, pedig már a tőkét is loptad. Berakod bankba? Ugye, ha bankban van már legfeljebb szürke, de inkább fehér pénz. Mégis melyik magyar bank venne be rohadt sok fekete pénzt készpénzben? Nincs kecmec, ki kell juttatni az országból, mert raktározni elég veszélyes. De hová? Az ugye adott, ha nincs embered, aki beveszi a raklapnyi lóvét a külföldi bankba, akkor bolyonghatsz a világon mindig keveset költve? Tehát kell egy ismerős valami külföldi, lehetőleg offshore bankban, akinek kell a pénz. Ilyen sok volt a pénzügyi átláthatósági törvények bevezetése előtt és saját, rájuk vonatkozó törvényeik keretében betétezték az óriási összegeket. De csak akkor, ha a pénz bejutott valahogy az országba és legálisan. Sok fekete készpénz szállítására egyébként négy nemzetközileg valóban használt (számodra is tudható) módszer van.

Csempészés

Ha már lúd, legyen kövér. Mire eljutsz azonban több hajóval a megfelelő offshore központig, háromszor ellopják a lopott pénzed. Ha rutinosan Svájc felé mész, akkor meg lebuksz a pénz-scannernél a határon, csúnya szerszám, ennyi pénznél már biztosan menne a sziréna, illetve az oly jól ismert “Achtung-Achtung”!

Hawala

A Hawala ősi arab pénzkezelési módszer. Borzasztóan egyszerűen működik. Szerzel egy ajánlást, bemész a kebaboshoz, átadod a pakkot. 10 perc múlva a másik (szabadon választott) országban ismerősöd átvesz egy pont ugyanazt – mínusz költség-  tartalmazó csomagot az éjjel-nappaliban. Apróbb balszerencse, hogy politikusok nem szeretik ezt a módszert. Szerintem azért, mert a mi urainknak a fejlett nyugaton derogál, hogy nagyobb rablók, mint Ali Baba, aki viszont pontosan szolgáltat.

Pénzfutárok

Ez egy igen ősi mesterség és szükség van rájuk, ne a nyugdíjat szállító postásra gondolj zöld növidradágban és Crocs papucsban. Ha vizuális a képzelőerőd, akkor úgy képzeld el, hogy megjelenik három túl elegáns ember, ebből két nagy, egy meg okos. Átveszik a csomagot és kimennek a rájuk váró magánrepülőhöz, majd elmennek és kézbesítik. Ezeknek valamiért nagyon érdekes, de mindenképpen hivatalos útlevelük van és mindig az oldalajtón mennek ki a vám helyett a reptérről. Hátrányuk, hogy nemcsak drága a szolgáltatás, de csak bizonyos értékhatárig visznek el akármit, valami érthetetlen, de nagyon komolyan vett szabály miatt. Ráadásul a cégnevek igen gyakran változnak a soha oda nem adott névjegykártyájukon. (Egyszer akartam cikket írni erről az egzotikus és kalandos foglalkozásról, de nem kísérte egyöntetű lelkesedés szakmai oldalról, sőt)

Pénzszállítmány

Már a szó is gyönyörű. Házad előtt megáll a karaván és rendőrök kísérik a pénzedet szállító páncélkocsit a reptérre, ahol átadják a magángépen váró többi biztonsági szakembernek. A célállomásig a bejelentett pénzszállító járatodat külön figyelik a különféle katonai radarok is, hiszen mindenki látott már légirablásos kalandfilmet. A célállomásnál ugyanez a menet, ha igazán tuti szigetre viszed, akkor mind a 8 helyi rendőr sorba áll a pénzed előtt a bank bejáratánál. Sajnos kisstílű tolvajaink szerintem gyengék ehhez, pedig ekkora cirkusznál simán nem merné megkérdezni senki sem, hogy honnan van a pénz.

(Bitcoinban se megy, teljesen szar nemcsak pénzmosásra, de terrorizmus finanszírozására is, nyugodtan röhögd ki, aki ezzel ijeszteget). Szóval készpénzben igen nehéz eljuttatni a fekete pénzt, még akkor sem egyszerű, ha sikerült megkenni valakit és be is vennék a pénzt. Ezt nagyon egyszerű ábrával szemléltetném:

 Pénzmosás Pénzutalással

Azt aránylag kevesen tudják, hogy az offshore országok bankszámlanyitásra és külföldről érkező pénzek befogadására vonatkozó szabályai sokkal keményebbek, mint a nem kifejezetten offshore országokban. A nemzetközi banki megfelelési szabványokról könyveket szoktak írni. Ezeket a megfelelő érdekérvényesítési képesség nélküli országokban vagy betartják vagy hosszú éhezésre számíthatnak a G20 országok mezei figyelmének felkeltése miatt. Emiatt te fekete pénzt offshore bankban ma már elhelyezni nem fogsz. Régen azért lehetett, mert nem kellett azonosítani sem a pénz eredetét (jó ezt elnagyoltam, de nincs idő minden részletre) sem a végső tulajdonos személyét. Most meg igen. Szerencsétlen bukott rebellis Panamán és pár olyan helyen kivül, ahová direkt nem jár villanyposta, minden offshore terület küldi automatikusan az adatokat a bankszámlatulajdonosokról a következő január elsejétől, de legfeljebb 2020-tól. Saját magát egy bank sem szívatja meg, nem kell a fekete pénzed, lásd ábra.

Na, de akkor ha nem lehet se biztonságba helyezni a pénzt, se megmosni, akkor most mi legyen?

Remélem, leesett már. Te korrupt politikusként ugyanis nem fekete pénzt viszel ki pihenni, hanem fehéret. Mert te is fehéret kapsz. Nem hónod alatt sétálsz ki a pénzzel, hanem szerződéssel kapod bankba. Ha elolvastad amiről eddig írtam, akkor érted, hogy ha a bankban van a pénzed, akkor szépen tisztába került. Ha bankból utalod tovább, akkor megvan honnan jött a pénz a második banknál (az elsőtől), a harmadikat meg már nem is fogja érdekelni. Mert ez a szép a politikusi korrupcióban, hidd el, valahogy ki fognak fizetni úgy, hogy az neked jó legyen, azaz neked tessen és ők köszönik meg ugye.

Nem offshore mosod a pénzt, ott legfeljebb pihenteted vagy dolgoztatod, hanem otthon, ahol lopsz. Vagy a közelben. Majd a megmosott pénzt kijuttatod pár kerülővel.

Nézzünk tényeket, itt van egy tipikus országsorrend korrupciós ügyben, sok ilyen van, de ez elég jó, legalábbis a bázelinél szerintem jobb:

Hol is vannak az offshore területek? Hanyadikok a listán? Milyen országok előzik meg ezeket? Na hagyjuk is ezt.

Mi ebből a tanulság? Hogy ha egy panamai szolgáltatótól ellopott adatokból egyből kiugrott két magyar politikus, akkor a magyar bankokból kéne adatot lopni, mert innen indul a pénz. Illetve minden olyan EUs onshore bankból, amely érintett lehet bármilyen feltételezett korrupcióhoz kötött pénzmozgásban. Kezeket fel, kinek van ötlete? De az elmúlt évek nemzetközi és hazai korrupciós ügyeinek következményeiből kiindulva erre nem kerül sor. Inkább egy másik földrészen okoskodunk, amikor ott lesz pár nemzetközi jogban felkészült szakember védeni a pénzintézetet, emiatt pont nem kell aggódni. Tényleg a világ végén kell rájönni, hogy a politikusok lopnak? Hát nem kurva feltűnő első látásra is, hogy nincs itt szükség semmilyen rejtőzködésre? A mi simliseink, nem egy ügyben, egyenesen az asszony nevén fialtatják a vitatható eredű pénzt. Minek offshoreban pihentetni a pénzt, ha rögtön el is lehet költeni? Hol van a rendőrség? Nyomozóújságírók szólnak a gyanútlan, mit sem sejtő hatóságnak, hogy loptak/lopnak/lopni fognak? Érted, ki sem derült volna a büdös életbe, hogy valami, sőt semmi sem stimmel. Az végképpen nem, ahogy kiderült az egész történet: egy féltékeny pénztári hivatalnoknő, szerelmi féltésből elküldi Putyin magánkasszájáról a hireket a Panamavárosban annyira népszerű és közkedvelt Süddeutsche Zeitung, gondolom müncheni szerkesztőségének. Egy (1) szolgáltató adatait, közben azért van vagy huszonötezer service provider az iparágban. És azt nem hiszem, hogy mindenhol van egy féltékeny latina vagy pont nem hajlandó elfogadni a banknak otthont adó ország az USA és az EU diktátumait, azt jöhet a féltékeny pénztáros, a felháborodott pénztáros, meg az erkölcsi válságba került pénztáros, akik mindig pont úgy fújják meg a sípot, ahogy azt a tartótiszt mondja.  Mennyivel kevésbé álszentek voltak a németek, amikor egyből a maffiától vették meg az adatokat tartalmazó CD-t. Basszus, le se tagadták, hogy az adóhivatalnak a szervezett, nemzetközi alvilág segítsége kell, hogy kiderüljön egyáltalán adózik-e még valaki az országban. És nem szégyenlik magukat, hanem büszkén nyilatkozzák, hogy milyen kis kreatív megoldás született.

Arról nem is szólva, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszerbe mindig bele van kódolva, hogy el tudj bújni és ha kifizeted az árát, akkor sosem találnak meg. Ekkora ziccert hagytak ki a panamai esetben is az összes politikusok, annyira smucigok voltak hogy vagy nem hozzáértő tanácsadót alkalmaztak vagy nem fizették ki az ajánlott struktúrát. Mert ha akarják, akkor olyan biztonsági “rétegeket” lehet beépíteni, hogy újságiró a legmagasabb hozzáférésű whistblower segítségével sem találja meg soha. De valójában nem tartanak a felelősségrevonástól, kivéve pár apró üde kivételt jelentő országban. Ami örömre adhat okot, hogy a politikusoknak ma már egyre gyakrabban strómanokra van szükségük, akiknek a nevén lehet őrizni a pénzt. Diktátorok és korrupt politikusok azonban sosem bizhatnak meg a strómanokban, esetleges bukás környékén ugyanis vagy eltűnnek a pénzzel (mielőtt befagyasztja a bank). Gondolj Kadhafi vagy Szaddám pénzeire (milyen érdekes, hogy nem Panamában, hanem Londonban és Zürichben tartották, ugye). Mennyire sok előkerült ugye? Na, de hol van a többi? Csak nem egy ismeretlen stróman birtokában, akit többet már senki sem keres? Ezért nem bízhatnak a korrupt politikusok senkiben, hivatásos pénzkezelőkre nem merik bízni a pénzt, hiszen azok kérdezősködnének, szóval lopni és pénzt mosni egyszerű, de biztonságos offshore paradicsomban pihentetni már nem.