Viriato Sertório da Rocha Portugal Correia de Lacerda* szépreményű ifjúként 1909-ben iratkozott be a katonai iskolába. Majd hadnagyként a 21. gyalogsági regimenthez vezényelték és közben kitört az Első Világháború és 1915. október 7.-én kihajóztak Európából a kelet-afrikai hadszíntérre, Mozambikba.

*igen, ez a teljes neve (gondolom mekkora öröm lehetett neki formanyomtatványokat kitölteni)  

Lacerda hadnagy 1917 december 8-án halt meg a Mecula-hegyért vívott csaták egyikében. A németek elverték a portugálokat Negomanoban, majd Nanguar következett és végül a Mecula-hegy. Az 1917-ben összetákolt védelmi vonal összerogyott és von Lettow (német létére a gerillaharc hírhedt mestere) vezetésével a germánok behatoltak jó mélyen Mozambikba, amelyet tíz hónapig tudtak tartani. Így csúszott át az afrikai védelem az angolok kezébe, a hazarendelt és a sorozatos vereségektől megcsömörlött katonák pedig elkezdték előkészíteni a puccsot a Portugál Köztársaság ellen.  Na jó, ez egy másik történet, maradjunk a csatánál.

Paul von Lettow-Vorbeck tábornok.

Azért, aki nem ismeri Paul von Lettow-Vorbeck tábornokot, más néven Afrika Oroszlánját, érdemes gyorsan a bemutatni. Már a boxerlázadásban odavert a kínaiaknak, majd Namíbiában vitézkedett, a hottentotta háborúkban, mert kettő volt. A hősiesség amúgy az egyik legaljasabb emberírtás volt, valójában az ott alkalmazott módszerek és eredmények világosan hozzájárultak ahhoz, hogy a német közvélemény csak felhúzta a vállát és oldalranézett, amikor otthon is megjelentek a koncentrációs táborok. Viszont Mozambikba 3000 német és 11 ezer gyarmati (askaris) katonával érkezett és seperc alatt bolondot csinált a Dél-Kelet Afrikát védő, egyébként legalább 300 ezer főből álló portugál, angol, és belga csapatokból. Megvert mindenkit Mozambikban, Rodéziában, majd Zambia meghódításával eljutott egészen Angoláig. (Ezt érdemes térképen egyszer megnézni, mit ne mondjak 1919-es hazatéréséig ezt végigvinni elég szorgalmas embert feltételez.)

Azonban a Mecula-hegyi csatában nem várt ellenfélre talált. Pár portugál kapitány és hadnagy nem menekült el vagy követett el valami buta hibát, hanem az utolsó töltényükig harcoltak a németek ellen. A védelmet Francisco Curado kapitány vezette. Megérkezésekor levonta a következtetést, hogy a védelem tarthatatlan a kiépített állásokból. Összevonta tehát a szakaszait egy hegytetőre, ahol volt víz, majd gyorsan megerősítették a csúcsot és kiírtották a bozótot a tűzvonalból. Megpróbálta felvitetni vagy megsemmisíttetni a lejjebb maradt lőszerkészleteket azonban a németeknek álmukban(!!!!) sikerült meglepniük a raktárosokat és sértetlenül jutottak hozzá a portugálok tartalékaihoz.
Így a maroknyi védősereg utánpótlás nélkül maradt. A védekező portugál csapatok tényleg kevesen voltak, az 1. Géppuskás bennszülött üteg, 2 szakasz a beirai 4. bennszülött századból és 1 szakasz a 29. bennszülött századból. Összesen 33 európai és 250 őslakos, és még volt 5 Maxim géppuskájuk is.
A németeket először Wahle tábnok vezette, de a portugálok irgalmatlan vérfürdőt rendeztek a támadók soraiban. A csata december 6-tól 8-ig tartott, azonban a két nap alatt a sokszoros túlerővel támadó németek nem tudták elsöpörni a portugálokat és az őket segítő gyarmati egységeket. Így viszont megakadt a folyamatos előrenyomulás, ami végzetes lehetett volna a gerillatrükökkel operáló és folyamatosan mozgó német csapatok számára. Lettow tábornok azonnal erősítést küldött és tüzérséget is. Közben a portugáloknál  Curado kapitány kiadta a parancsot, ha elfogy a töltény, akkor közelharc. Ő mindenhol ott volt. Ha kellett sebesültet cipelt, szuronnyal védekezett, vizet vitt a lövészárkokba, egészen berserker hangulatig tüzelte a védőket.

A németek már az első este cselhez folyamodtak, frissen zsákmányolt portugál

Viriato Sertório da Rocha Portugal Correia de Lacerda

katonaruhákba bújtak, még egy őrnagyot is beöltöztettek és felmentőként vonultak a hegyhez, de nem sikerült átverni a géppuskásokat, így learatták őket a gyarmati egységek. Másnap délutánra elfogyott a portugálok lőszere, de a németek valahogy nem vették észre és éppen pihentek. Akkor ébredtek csak, amikor a portugálok elkezdték megsemmisíteni a Maxim géppuskákat. Rögtön szuronyrohamra indultak a maréknyi védők ellen. Ekkor halt meg Lacerda hadnagy, a Nyasszai Szipoly lövészek hős parancsnoka, de sikerült tönkretennie minden fegyvert, elorozva a németektől az Afrikában talán még értékesebb hadizsákmányt.

Csak 44 védő maradt életben, köztük 8 tiszt és 7 sebesült. A portugálok egy európait vesztettek, a németek hetet és négy megsebesült. Többen a védők közül az utolsó pillanatban lőszer híján bajonettel a kézben áttörték a támadók gyűrűjét és elmenekültek.
A németek annyira meglepődtek a vitéz ellenfelek bátorságán, hogy mészárlás helyett mindenkinek a becsületszavát vették, hogy nem fog többet harcolni.* Együtt temették el a hős Lacerda hadnagyot (posztumusz kapitányt) és Wahle tábornok személyesen helyezett egy rendjelet a portugál katona sírjára. Ezek után a portugálok szabadon elvonulhattak, Curado kapitány karddal a kezében.

 

*Curado kapitány persze átverte őket, mert reguláris tisztként írta alá a papírt, míg ő gyarmati felkelő volt, tehát ütötte tovább az ellent ahogy csak tudta.

Nos, ha kíváncsi vagy miért jutott most eszembe megírni ezt a történetet, annak két oka van. Az első, hogy hiányzik a Lemil blog, akkor lesz igaszság a Földön, ha megint lehet oda írni. A második pedig az, hogy az eb szaglászott valamit és miközben vártam, felnéztem és megláttam ezt az utcatáblát és beírtam a nevet a Google-ba, tisztelet a hős hadnagynak.