2015. január elsejétől a magyar letelepedési kötvények ára 250.000 euróról 300.000 euróra emelkedik. De nemcsak a magyar üzleti letelepedés ára nő, úgy tűnik, hogy a sikeres programok egyre többe kerülnek. Például az angol gyorsított befektetői letelepedési program költsége is duplázódik 2014. november 6.-tól, a minimum befektetési összeg egy millió fontról kettőre. Sőt, bevezetik a letelepedési árverést(!) is. A minimum kikiáltási ár 2,5 millió font, a legmagasabb ajánlatot tevő pályázó kapja az állandó tartózkodási engedélyt, a kikiáltási ár feletti összeg pedig jótékonysági célokra megy. A litván programban pedig 250.000 euróra emelkedett a megvásárolandó ingatlan értéke. Megváltoztak a kanadai program feltételei is, de ember legyen a talpán, aki arról a megoldásról biztosat tud mondani, mert hetente újabb és újabb változtatásokról érkeznek hírek, pont ugyanez történik az Egyesült Államokban is.

De vajon miért emelnek árat az egyes országok ezen a piacon, ahol eddig is rengeteg program versenyzett egymással? A válasz nem egyértelmű. A magyar és a litván indokok szinte azonosak a program sikeres, egyre több és több az érdeklődő, tehát lehet emelni az áron. Az angol és kanadai esetben viszont egészen más történt. Ezekben az országokban már hagyománya van az üzleti letelepedésnek, a brit program például idén húsz éves. Elvileg minden rendben van, azonban a felméréseik kimutatták, hogy a befektetőik valójában alig járulnak hozzá az ország gazdaságához. London telis-tele van olyan üres ingatlanokkal, amelyeket a befektetők megvásároltak az állandó letelepedési engedélyért cserébe, utána azonban elhanyagoltak. Kanadába pedig a boldog rezidensek be sem költöztek, adótmeg pláne nem fizetnek. Így a tapasztalat azt mutatja, hogy érdemes feljebb helyezni a lécet. Több pénzt kérnek és nehezebb feltételeket szabnak. Azaz rákényszerítik az új “lakóikat” arra, hogy valódi befektetéseik legyenek és azokat működtessék is.

Természetesen nem egyszerű összehasonlítani a programokat, hiszen a magyar esetben nem feltétlenül várják el a befektetőtől, hogy csináljon is valamit, a letelepedés feltétele az, hogy segítsék ki öt évre a magyar államot. A litván esetben sem egyértelmű a kép, de az biztos, hogy a programjuk talán túl sikeres is volt. Az árverseny nem fokozható a végtelenségig. Számomra így sem világos, hogy ki fektetne be az Egyesült Királyságban két millió fontot, amikor ennek ötödéért gyakorlatilag bármelyik európai államban letelepedhet, de még a kifejezetten drága spanyol és portugál programok is csak félmillió euróba kerülnek, illetve ekkora összegért kell ingatlant venni.