A szörf mint olyan

Sose tudom, hogy röhögjek vagy fulladozzak, amikor megun végre az óceán és kidob magából szörfözés közben. Öt másodpercen belül akár 10-15 szaltó is simán belefér a víz alatt. Ha csak egy század másodperccel később fordulok, ha lenézek a deszkára, biztosan jön a mosógép. Gyors zuhanás, lehet pár centi vagy több méter, egy pillanat alatt egy olimpiányi akrobatika a mélyben, végtagjaim valahol szanaszét, a deszka a kinyúló gumikötél végén ide oda csapodik, de tuti a fejemet akarja. Amikor beleesel a hullámba, csáó kontroll, mész bele magadba, mert csak a gondolataid léteznek, mintha nem is a te tested lenne az a rongybaba. Nem átadod magad, hanem elvesz az óceán és mintha sosem akarna visszaengedni. De te edzett vagy, azért vagy most ott, mert kibírod simán és amikor dob felfelé, már arra gondolsz, mit szúrtál el és hogyan lesz a következő. 

így tanulsz, csak előre kellene nézni, meg mindkét kezed elől vagy tuti beesel. Fotokredit: @nfphotography78

Aztán egyszercsak levegő lesz és pár másodperces kábaság jönne a víz felszínén, de ehelyett azonnal deszkára és evezni el onnan, mielőtt pár pillanat múlva rádzuhan a következő hullámból a víztömeg és kezdődik elölről a túlélés. A nagy mosógép nem fog megállni, hogy pihenj. Küldi rád a hullámokat, mielőtt egy picit erőt gyűjt a következő rohamhoz. Egymás után esnek rád a hatalmas görgetegek, szó szerint rajtad törnek meg, ha nem takarodsz onnan. És persze közben hullámvasút, mert a hullámhegyet hullámvölgy előzi meg. Megjelenik a fehér csík a hullám tetején és már fordulsz is át teknősbe, azaz húzod magad a deszkádhoz alulról a víz alatt és reménykedsz, hogy elenged, nem pedig átdob. 

És mindezt azokért a másodpercekért, amikor egy vagy a természettel, amikor az értelmezhetetlenül tökéletes összhang nagyobbat lök rajtad, mint bármilyen mesterséges élmény. Nem csak szabad vagy fizikai és spirituális értelemben, hanem tökéletes potyautas, de te döntesz, összedolgozva egy energialökettel. Tényleg az a hullám, egy kósza erő a tengeren, ami leszakadt egy karibi hurrikánról és átutazott az óceánon, hogy utoljára felágaskodjon, majd cseppekre törjön, és veled együtt fusson ki az aranyló homokra. 

Összehasonlíthatatlanul mámorító érzés az óceán hullámait lovagolni, miközben a téged figyelő bikinis lányok napszemüvege csillog a pálmafák alatt a fényben? Nos, igen. Sőt, hatvanas pókhasú uraknak is ajánlott. Sok jó magyar szörfös van, remek kalandokkal, például te tudtad hogy a Balatont is megszörfözték már, mert volt akkora hullám? Sose gondoltam volna. Szóval ők biztosan ezerszer többet tudnak erről, mint én, de nekem van kedvem leírni egyszer, mert hamár így rákattantam, akkor szeretném ha megértenéd, hogy miért.

Mindenki szörfözhet és szörfözik is

A szörf egyébként, mint menet közben kiderült, tényleg mindenki sportja. Tengertelen országokban, persze még

Fotocredit:
Photo by Jess Vide from Pexels

nagyobb a csábereje vagy inkább a varázsa ennek a sportnak, pedig tömegsport a javából, mint a kispályás foci, az úszás vagy a futás. “Elit sport” mondta egy edzéstársam, gondolom azért, mert még nem látta példaképemet: a pufi, ősszakálú állatorvost, aki fel és alá vágtat a hullámokon szinte minden hajnalban, pedig tuti 60+. Dehogy elitsport, inkább technikai, mint a bringa, mármint a költségeket tekintve. Amúgy szörfözik boldog és boldogtalan, meg bodyboardozik, meg stand-up szörfözik evezővel, mint a paddle, csak ez jobb, meg szörfgördeszka van, meg kite-ozik és wakeboardozik. Gyerek, felnőtt, öreg, fiatal, és persze rengeteg kislány, nagylány, hölgy. André, a portugál szörftanár kb három perc alatt erősíti fel a tolókocsit is a deszkára és bevisz majd elindít és vigyáz rád, ha esetleg azt hinnéd, hogy bármi megakadályozhat abban, hogy meglovagold azt a hullámot és rekedtre üvöltsd magad a gyönyörtől, mert olyan ám, tanított már 96 éves bácsit, aki végig csujjogatta az edzést örömében. 

Lehet-e koronavírusos időkben szörfözni?

Sőt, szinte csak azt lehet. Ha a legközelebbi szörfös social distance távolságon belül lenne, akkor nem a vírust kapnád el, hanem a deszkáját a szádba. És ezt igen gyorsan megtanulod, ezért a megfelelő távolságtartás bizony fontos még az óceánban is. Portugáliában mindig hideg az óceán, nyáron is csak papíron 21, de most decemberben 14 fok, ami amúgy nem olyan rossz, mert reggel 7-11 fok van a parton. Csak a szörfösök, meg a bodyboardosok másznak vízbe. Nyáron is wetsuitban, tehát ruhában lehet csak szörfözni, meg most is. Szóval töküres a strand mert vírus is van, meg hideg is, káprázatos élmény, ritka kincs. És nincs kitől elkapni semmit. 

Miért és mikor érdemes elkezdeni szörfözni?

Ez speciel teljesen egyéni, de vannak ugye tárgyi feltételei is, mint a hullám meg a deszka, illetve itt a ruha is. De a vágy már elég. Mondjuk általában úgy szoktak elkezdeni az emberek, hogy van a környéken valami hullám és leviszik őket a haverok. Vagy látja a strandon és megkérdezi valamelyik szimpatikusabb formától, hogy hogyan kell. De legnagyobb meglepetésemre a mindenféle véletlenek mellett rengetegen kezdik a szörfözést profi oktatónál és igen,ők csinálják jól. Ha magamból indulok ki, évekig laktam profi

Ez Caparica, Lisszabon egyik szörfparadicsoma. Nyáron ezrek, télen százak szörföznek minden nap.

szörfösök között és sose tanultam meg (párszor próbáltam, de semmi sikerélmény), pedig nagyon szívesen, csak a saját sportjaimat nyomattam és nem foglalkoztam a szörffel a capoeira, meg a bjj mellett. Miközben az edzőm és mesterem Zé Radiola nyert világkupafutamot és ember nem tud olyan gyorsan letépni magáról kimonót, mint ő edzés végén, ha a tatamiról meglátja, hogy gyün az extra hullám. Aztán amikor megint Lisszabon felé sodort a sodrás, akkor elhatároztam, hogy igenis megtanulok szörfözni. Sok éve feliratkoztam szörfös magyar csoportokba, talán már akkor is éppen azért mert Lisszabonban jártam. Merthogy a magyar szörfélet, bár szerteágazó és remek egyéniségekből áll (mármint akikkel én találkoztam eddig, azok mind nagyon rendben voltak és a közös hobbi iránti lelkesedés adott témát, meg sztorialapot eleget), de valahogy mindig Portugáliába vezettek a szálak. Kis utánkereséssel eljutottam oda, hogy a “The Magnet Projects” (oldal, face, insta)  nevű szörfiskola jön fel mindenhol. Amúgy már akkor se értettem, hogy Portugáliában miért pont egy magyar szörfiskolát választok, tényleg. De valamiért nekem szerencsém van a sportokkal és megint. A lehető legjobb helyre érkeztem szörfügyileg, nemzetiségfüggetlen nézőpontból is.

Szörf a koronavírus idején

Magányos szörfös a kora reggeli hullámok előtt. Mindig meg kell nézni, hol mászik be az ember a vízbe, nem tréfa

Még tavaly télen kérdeztem meg neten Bakró Zolit, hogy lehet-e jönni edzeni. Persze, mondta februártól. Hú, az profi, akkor éppen Lisszabonban. Na, erre jött a vírus és betiltottak minden sport tevékenységet az óceánparton, meg benne is. Így májusban kezdtem a komoly edzést és kb az első óra után véglegesen és teljesen beleszerettem ebbe a sportba. Nos, magánlelkesedésem mellett meg kell említenem, hogy Zoliról tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, mert kitűnő edző, rugalmas, és gyönyörű családjával pont otthont varázsolt mindenféle külföldi hullámkergető mellett a teljes magyar szörfszcénának. Az csak vmi meglepő véletlen lehet, ha magyar szörfös még nem volt nála vagy ő nem utazott volna feléjük. És szerintem ebben a rengeteg munka mellett plusz az van, hogy kibaszott jó ám Zolival  szörfözni. Edző bácsi, csinálod amit mond, azt tökjó lesz. Fejlődsz, tanulsz az óceánról rengeteget, erősödsz, atlétává válsz. Felépít az alapoktól kezdve, biztosan és nyugodtan, aztán fordulgatsz, aztán kezd kiteljesedni a dolog. (az nekem még messze van, csak látom a többieken :D ). Ha szereted a tükröt, akkor szerényen megjegyezném, hogy május és körülbelül október között csak szörföt sportolva karantén alatt (jó, meg kutyasétáltatás) átmentem tunya kockatestből Posszeidonba.

Bal szélen Donát, középen Bakró Zoltán az edzőnk, egy gyönyörű decemberi session után hajnalban. A mosolyok talán mutatjak, hogy mennyire lényegtelen a hideg szörfözéskor.

Ez egy kis összevágás, egy hajnali edzésről, meg egy rövid interjú Zolival reggeli közben. Ott laktunk egy hetet a The Magnet Projectsben (elmentünk nyaralni 13 kilométerre Lisszabon belvárosától a strandra) és nagyon élveztük amúgy.

Nehéz megtanulni szörfözni?

Egyből nagyon élvezni fogod, de nehéz. Nagyon nehéz. Ez azt jelenti, hogy már az első szörfedzés első percétől tökjó lesz. Már akkor baromi jó, amikor még fel sem állsz. Ja, mindenki fel tud állni. Átlagos, épkézláb emberek első edzésen. Nyomorékok, mint én, meg a hatodikon először, de valójában a 8. edzésen. Ha nekem sikerült, akkor neked tuti. Tehát szörfözni fogsz, sikongatni és nagyon rendben lesz, egy csoda. Gyere és csináld, strand napfény és adrenalin, mindez veszély nélkül a kisvízben, a legprofibb oktatókkal. Nincs elégedetlen ügyfél, mindig minden hibátlan, szörfözni fogsz, siklani. Teljesen veszélytelen, maximum iszol vizet, ha elfelejted becsukni a szádat.

Riviera strand Caparica mellett napkeltekor

Csak a nagyfiúk egy sorral kijjebb ülnek és az ott az, amire valójában vágysz, az a szörf, ami a filmeken megy, amit reklámokban látsz, ami a kimaxolása ennek a sportnak (na jó, ott vannak még az óriáshullámok, de hagyjuk ezt). Siklasz a “kis“ hullámokon, miközben  négy méterre tőled tuti, hogy divatlapba fotóznak modelleket bikiniben. Én nem tudom, hány divat meg style, meg sport, stb újság van a világon, de ez annyira átlagos a Caparica strandon, mármint, hogy modellek pucsítanak profi fotósoknak, hogy már-már unalmas. Na, erre még visszatérek. 

Szóval kacagva belandolsz egy gyerekcsoportba, nem fejezel le senki, és közben mögötted gigászokkal szórakoznak a srácok, nagyon tud csalogatni.  A szörfözés kezdő, középaladó és haladó része között számomra óriási különbség van. A feeling már kezdőként tökéletes. A középhaladó az úgy elvan, persze edzőbácsi figyelő tekintete mellett, néha még be kell lökni irányba, de valójában már elszórakozgat. A haladók azok meg rohadt állatok. Csúcsatléták, mindig toppon vannak, ehhez mindig minden nap edzeni kell, de legalábbis nagyon gyakran. Bárki lehet ilyen, mittudomén portugál másodikos kislány a gimnáziumban vagy ötvenes hawaii hippi, esetleg magyar könyvelő, aki rákattant. Egy dolog közös bennük*: a lehető legkevesebb időt töltik a hullámoktól távol. Ezeket odaboszorkányolták a partra és az óceán nem engedi el őket. Mennek a partok mellett hullámról hullámra, járják a világot, de csúnyán rászoktak a vénás szörfözésre, függők, ahogy illik. 

* nem bennük, hanem bennünk, rá kellett jönnöm, hogy én is így élek, mondjuk már szörf előtt is. Sőt, akikkel kezdtem tanulni, azok is teljesen rákattantak (amúgy litván tanárnénik) és hullám mellé költöztek.

Nos, haladó szörfös szeretnél lenni? Aki bárhol, bármikor, bármilyen hullámot? 

Hullám nélkül nincs szörfözés, ez az úgynevezett “fehér víz” Fotokredit: @nfphotography78

Ha igen, akkor az rengeteg időbe és energiába fog kerülni. Nézzünk egy szupertehetséges embert, biztosan van ilyen. Neki lehet, hogy mondjuk egy hónap kemény edzéssel sikerül rendes sportolóvá válnia és ott nyomulni a nagyfiúk között. Nos, szerényen megbújva a sor szélén, nekem ez nyolc hónap munkámba került, igaz egyszer egy hónapot, egyszer meg pont most másfél hónapot ki kellett hagynom. Ez rengeteg idő. Ha mondjuk kite-szörfözni akarsz megtanulni, az egyhetes edzőtábor végén már menni fogsz. Ha széllovagolnál (imádom mennyire hülye ez a szó, akárhányszor leírom vagy kimondom) tehát magyarul windszörföznél, akkor az mondjuk legfeljebb 2 nap, hogy tudjál menni ki, meg be. De ha nagyon elrugaszkodunk, akkor a snowboard is elpötyöghető, meg csúszkálható egy egy hetes edzőtáborban.

Nos, egy egyhetes edzőtáborban hatalmasat lehet fejlődni szörfben is, tényleg minden belefér, persze a csúcsprofiság nem. Meg szörfössé válik az ember: megérzi, megérti, élvezi. De nagyon meglepődnék, ha valaki egy hét után egyáltalán ki tudna evezni oda, ahol akkora hanggal csattannak a hullámok, mint egy közepeságyú-pergőtűz világbajnokság döntőjén. Én tuti nem tudtam volna és most is majd beledöglök, ahogy a longboardot átszuszakolom a csatornában, ahol periodikusan van mindig pár másodperc, hogy mindent beleadva egyáltalán kikerüljek a belső hullámtörésből. Lásd a cikk kezdetét, úgy kerülsz a mosógépbe, hogy még kint se vagy, azon túl kell jutni, hogy elkapj egy hullámot majd beess róla, hogy visszakerülhess a vizes pokolba vagy mennyországba, nézőpont kérdése.

A témában sem szaktudásom, sem elég tapasztalatom nincs, de kb így képzelem el egy átlagos ember esetén a szörf karriert:

• 1-2 hónap alap szint
• 1-2 hónap középhaladó
• 1-2 hónap haladó

Én simán rátolok szerintem pluszban 4-5 hónapot, de az nem baj, maga a szörf zseniális, nemhogy középhaladóságtól, de az első edzéstől kezdve mindig van sikerélmény. Legalább heti két edzéssel számolok, de ugye az nem elég, minden nap kint akarok lenni a vizen, és jobb esetben 3x is összejön egy héten, de volt már négy is párszor, az profi, de mennék minden áldott nap, csak néha rossz az idő, vagy rossz irányból fúj a szél vagy akkora hullámok vannak, hogy tilos a közelébe menni, mert veszélyes. 

Nos, ha haladó szörfös vagy, akkor neked nagyon jó. Az óceán csodás és te lovagolsz rajta vagy inkább vele. Olyan csodákat látsz, amit más nem láthat, érezhet és érthet. Elképesztő az óceán és nincs két ugyanolyan hullám soha. Mindegyik más. Szörföztünk olyan ködben, hogy 2 méterre nem láttunk és szörföztünk villámfényben, a sötétben csak az ezer ágra törő villám mutatta, hogy mikor jön a következő hullám. Esőben, szélben, hidegben és melegben is. Jó ez mindig, úgy ahogy van. De a profik olyan erőkkel játszanak és játszanak tényleg, hogy az elképzelhetetlen, roppant irigylésre méltó. Gyönyörű kívülről, de belülről ezerszer jobb. 

Hosszú vagy rövid szörfdeszka?

Látszik, hogy milyen hosszú is a longboard, mert nem vagyok kifejezetten alacsony. Fotokredit: https://www.cornersoftheworld.nl/

Nos, a longboard-shortboard vitát az én részemről az döntötte el, hogy középkorú (45) nehéz (94 kg), magas (185 cm) és lassú (csiga) vagyok. Emiatt Zoli tanácsára longboardos lettem. Az egy nagy vasalódeszka, ha egyszer el tudtad indítani, akkor megy és akár táncolhatsz is rajta. Ja, nem akár, hanem táncolnod kell rajta. Ha valaki azt mondja nekem, még budai kölökként, hogy táncolni, forogni, meg lépegetni fogok egy bazi nagy hullámon repesztő deszkán, akkor azért nem gondoltam volna önbeteljesítő jóslatnak. De közben meg igen, és reggel is van edzés, juhhé. A longboardon előre hátra lépegetve gyorsítod vagy lassítod a deszkát, meg viszed hátra a súlyt, hogy fordulj. Állsz a deszka elején és nem esel orra, közben meg mész egy hullámban benne. Itt nézheted meg, hogyan csinálják a a lányok egy ausztrál dzsemborin.

A shortboard, (tehát a rövidebbb deszka tucatnyi féle farokkal a fecskétől a csapottig) persze rövidebb, sokkal gyorsabb rekcióidőt igényel és azzal lehet az eszeveszett fordulásokat csinálni. Összehasonlítási alap: Zolit eredetileg torpedónak szánták, ezért mire én hátranézek, hogy hol a hullám, addigra ő már odaér a tökéletes pontra pár másodperc alatt. 20-50 métereket tesz meg pillanatok alatt a hullámig és már tépi is, kanyarog, és forog, ugrál, ilyenek. Én meg ott ülök és várom, hogy hátha pont a seggem alá ér a hullám és csak huss fel kell rá szállnom. Ez azért van, mert ő nemcsak jóval edzettebb, gyakorlottabb és tudja hogy mi jön, hanem mert a kisebb deszkával ráadásul sokkal egyszerűbb fordulni. Ha jön a nagy hullám, akkor a shortboardosok egyszerűen alábuknak. Én meg átfordulok úgynevezett teknősbékába, kapaszkodok és nekiállok valami zsoltárnak, hogy ne verjen ki a víz a partra és kelljen elölről kezdeni a bemászást. 

Mert longboarrdal is lehet, meg kell helyezkedni, nade gyere komám evezgess egy kicsit mellettem, aztán átbeszéljük a fűrészizmaid, meg az alkarod helyzetét utána. Viszont, ha egyszer elindul, akkor kivisz a partig vagy a laposföld széléig, aztán leesel. Így nem másodpercekig, hanem hosszú percekig tart az energiaorgazmus.

Mi van ezzel a szörfös spirituális izével?

Nos, éveket töltöttem (négyet basszus) azzal, hogy máltai halászokkal néztük fentről lefelé a hullámokat és átbeszéltük az összeset, minden egyes délután. Ehhez a majdnem egyetemnyi kiképzéshez képest szörfözéskor újra kellett tanulnom az egész hullámtant és még annál is mélységesebben megtanultam tisztelni a természetet, mint bármikor korábban. Pedig hidd el, nem akarsz mélyvizi hálót tekerecselni viharban a Földközin éjszaka egy kétszemélyes bárkában hárman. De még az is kevesebb lelkierőt igényel és békés, nyugodt pillanatnak tűnik ahhoz képest, mint amikor elragad deszkástul egy hatalmas hullám. Az óceán, a strand, a mozgás, az adrenalin mind pont jót tesz külön-külön is, de pláne együtt a lelki békének. És van a korábban említett dolog, hogy vannak pillanatok, amikor kikerül a kezedből a kontroll, játéka vagy a természetnek.

Akárhogy erőlködök, egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy mennyire kurvajó dolog csúszni a hullámon. Előre nézel, minden valahogy lassú és gyönyörű, egy másodperc legalább tízszer olyan hosszú. Nemcsak érzed, de érted is külön-külön az összes vízcseppet, a hajnali napsugarat, ahogy a vizen tükröződik. Mert ha nem, akkor leesel, egyszerűen mindennek együtt kell lennie ahhoz, hogy a deszkán legyél. Szóval gondolkodik a szörfös rendesen, van mit megemészteni. Végsővalláserkölcsi tanulság: ja, a szörf az egy spirituális tevékenység is, test-szellem-természet együtt vagy sehogy. A szörfnek nem története, hanem történelme van, (ez egy nagyon jó kis rövid összefoglaló) , sose gondoltam volna például, hogy a szörf segítségével akarták kifehéríteni Hawaiit.

Milyen a szörfösélet?

Sportos. Meg minden tele van mindig szép emberekkel. Mármint nem a külső megjelenésre gondolok, hanem egyszerűen sugároznak az emberek szörfözés előtt, alatt és után a jókedvtől. Persze rengeteg szép ember is van, de

Tucano szörfözni tanult

nyugtasson meg tudat, hogy ha az Instagram celebek mellett ott döglök én is a plázson, akkor a külcsín tuti nem elvárás. Mindenki szörfözik, tehát mindenféle emberek vannak, ilyenek, meg olyanok is. Vannak minden hullám körül szörfös törzsek, meg rengetegen utaznak a hullámok után. Egyszerűen imádom, hogy aki akar, az talál valami digitális nomád munkát és csak követi a hullámokat. Patrick Swayzenek ehhez még bankot kellett rabolni, most meg négy órát lenyomsz a gép mellett naponta, mint ügyfélszolgálatos, vagy önismereti coach, elektromosgyertya kereskedő, bármi, azt szabadság. Hullám pedig biztosan káprázatos helyeken van. Ha most innen elindulnék szörfözni, akkor úgy mennék ugye, hogy Portugáliából Marokkó, aztán sorban Szenegál, Zöld-foki, Namíbia, Dél-Afrika, Brazília. Vissza meg úgy, hogy Chile, Venezuela, Karib (CR, Nicaragua és Panama is), Miami, Hawaii. Ez mondjuk a szörfözhető helyeknek csak egy pici része, például se Afrika keleti oldala, se egész Ázsia. De mennyi különböző kultúra, természet, nyelv? Hány érdekes embert fogsz megismerni és hány csodálatos helyen bámulhatsz? Rengetegen élik ezt a külső-belső utazást a hullámok után és ez így van jól. Ráadásul genderfüggetlenül lányok és fiúk, kb egyenlő számban. Hiszen mindig van szörfbázis, közös érdeklődésű emberek, akiket ajánlottak neked, azért biztonságosabb így, mint csak úgy bele a vakvilágba. 

Jó-e szörfösökkel hetyegni? 

Micsoda hülye kérdés, hát persze. Ha szereted az óceánt, a gyönyörű strandokat, a mozgást. Valahogy mindig mindenki fiatal és szép, meg tele van energiával, még az öregek és csúnyák is*. Van valami varázs a szörf és a strand kapcsolatában. Azt szeretném megjegyezni, hogy a szörfös fiúkra tuti buknak a hölgyek, de ugye minden tele van  szörföslányokkal is. Én ezt sajnos csak onnan tudom, hogy elég gyakran megy végig a hullámra váró sporttársak során az úúúúúúúú, meg áááááá, ahogy elevez mellettük vmi izmos fenék vagy a csajok mellett vmi Aquaman. Azonban az én szemüvegem öt és feles, anélkül a vízben nemhogy seggeket nem látok, de a hullámot is inkább érzem, mint látom tíz méternél messzebb. Amúgy kisgyerekek öt évesen már nemcsak anyuval, meg apuval, de egyedül is feleveznek a hullámra és hát a kutyák is imádnak szörfözni, ösztönösen mozognak a deszkán, fene se érti ezt, de buli az egész. 

*ezt azért írom, meg erőltetem többször ebben az írásban, mert nemrég értettem meg Paraguayban, hogy mennyi ember fél a strandtól, meg attól, hogy nem tetszik önmagának. Nos, ha adhatok tanácsot, akkor húzás a plázsra és pöttyös labdával a kézben ugorj a habokba, a kutyát nem érdekli, hogyan nézel ki vagy milyen a fürdőruhád.

Hogyan tudsz elkezdeni szörfözni Magyarországról?

Nyilvánvalóan lépj kapcsolatba a The Magnet Projectsszel ide kattintva.  Tuti jó kezekben (és hullámokban) leszel. De ha végleg bezártak Magyarországra, se pénz utazni, se hullám, se víz, akkor meg vegyél egy szörfdeszkát, mármint szörf-gördeszkát. A szörf-gördeszka pontosan olyan mint a szörf, tehát nem olyan, mint egy mezei gördeszka, máshogy kanyarodik. Minden fikcsit és technikai elemet be tudsz vele gyakorolni, sztem jóval jobb móka, mint a rendes gördeszka, de ez megint szubjektív. Mire vízre jutsz, egyből érezni fogod. 

Na, azt hiszem, ezt kiírtam magamból. Mindjárt reggel 5:30, kelek és megyek edzeni.

Update: azóta eltelt egy hét és háromszor is voltunk büdös hidegben szörfözni, ez is jó, na ezt se gondoltam volna.

Update 2: bele akartam tenni, de elfelejtettem, viszont most pótolom. Szóval van egy magyar szörfös youtube csatornája, ez itt,  (mondjuk hottentotta is lehetne, de lényeges, hogy magyar, mert egyszerűen csodás helyeket mutat és ebben van egy kis többletíz is, mert aki nem óceántalan országból jön, azt csak a trükkök érdeklik, míg ide kattintva többet kapsz a sportnál, olyan tájakat, hogy kiég a monitor a szépségtől irígységében).

Zákonyi Bence 2020 december 17. Lisszabon © by Tucanoprod